1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. hsz

II. ik

[?fgr ]

1. merevebb tartású anyagból készített (karimás) fejfedő. nyúlszőr kalap; női kalap; ▸ megemeli a kalapját ▸ nagy kalappal köszön ▸ leemeli a kalapját kalapot emel valaki, valami előtt ▸ le a kalapot le a kalappal előtte

2. valaminek korong- v. ernyőszerű felső része. a gomba kalapja.

3. (jelzőként) annyi, amennyi egy kalapba fér. egy kalap dió; ▸ egy nagy kalap pénz ▸ egy kalap alá vesz von ▸ nem tűzi a kalapja mellé ▸ a kalapja mellé tűzheti ▸ az asszony viseli a kalapot ▸ megeszem a kalapom, ha ▸ egy kalap szart sem ér

[←kalapos süveg ‘széles karimájú süveg’<?~ ném ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. lent(ebb) levő helyre. le a völgybe. | ▸ fel, le le, fel

2. folyó folyása irányában. le a tiszán.

3. déli irányba(n).

4. a központtól távolabbi helyre, ill. alsó(bb) szervhez. le vidékre.

5. zene a mélyebb hangok felé. le a g-ig.

6. a legalsó fokon v. rangban levőhöz v. levőig. le a közkatonáig.

7. ker biz levonva. 2 százalék le.

8. <felszólításként:> végy v. vegyetek le, ill. tégy v. tegyetek le valamit! ▸ le a kalapot a kalappal! | (isz-szerűen) ▸ le valakivel, valamivel le az árulókkal!

1. lent levő helyre, annak irányába. lekiált. | folyó folyása irányában. leevez. | déli irányba(n). | vmely alárendelt helyre, szervhez. | <jelentéstömörítő igékben.> lesegít.

2. úgy, hogy valami eltűnik róla, különválik tőle. lekopik.

3. alacsonyabb testhelyzetbe kerülve. leül. | (csaknem) a földig. lerombol. | (erkölcsi) értékben alacsonyabbra kerülve, ill. valakit, valamit értéktelenebbnek tekintve. lezüllik, lealáz.

4. valakit, valamit (lent levő helyhez) rögzítve. leláncol.

5. úgy, hogy valami rá v. föléje kerül valakinek, valaminek. lefed, lefröcsköl.

6. valamiről a fölösleges részt, dolgot eltávolítva. lecsiszol.

7. csökkenést v. kisebbedést eredményezve. lefogy, lehalkul.

8. nyugodt (lelki)állapotba jutva, ill. ezt előidézve. lehiggad.

9. <valami végbemenetelének kif-ére.> lebarnul.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> lekenyerez.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> le-lepillant.

1. merevebb tartású anyagból készített (karimás) fejfedő. nyúlszőr kalap; női kalap; ▸ megemeli a kalapját ▸ nagy kalappal köszön ▸ leemeli a kalapját kalapot emel valaki, valami előtt ▸ le a kalapot le a kalappal előtte

2. valaminek korong- v. ernyőszerű felső része. a gomba kalapja.

3. (jelzőként) annyi, amennyi egy kalapba fér. egy kalap dió; ▸ egy nagy kalap pénz ▸ egy kalap alá vesz von ▸ nem tűzi a kalapja mellé ▸ a kalapja mellé tűzheti ▸ az asszony viseli a kalapot ▸ megeszem a kalapom, ha ▸ egy kalap szart sem ér

[←kalapos süveg ‘széles karimájú süveg’<?~ ném ]

1. vmely eszközt használva. tollal [ír]; bottal [jár]. | <műveltető igék mellett:> valakivel mint a cselekvés végrehajtójával. [írat] a fiával.

2. valakinek, valaminek a társaságában. [sétál] a férjével. | úgy, hogy valamit hoz, visz. [megjött] a hírrel.

3. (külsőleg) valamilyen állapotban. [borzas] fejjel. | valakit, valamit a jelzett helyzetben, állapotban tartva. gyerekkel [a karján]; fejjel [lefelé].

4. vmely időszakban, időpontban. ősszel; elsejével [elmegy]. | cselekvés, történés stb. befejeződésekor. [a munka] végeztével.

5. valamilyen módon. zajjal [jár]. | (szn -s képzős származékának szjeles alakjához) vhány egyedből álló csoportokban. ötösével [jönnek].

6. valamilyen mennyiségben. százával [adják]; [vett] egy marékkal. | (hasonlításban) valamilyen mértékben. valamivel [jobb]; tíz évvel [előbb].

7. valaminek a következtében. lábtöréssel [kórházba került].

8. valamilyen körülmények között. [kedvező] feltétellel [indul].

9. valakivel szemben, valaki iránt. mindenkivel [kedves].

10. <vonzatként.> [ellenkezik] az apjával; [törődik] az üggyel; [közöl valamit] a főnökkel. | <vonzatszerűen, nu-val.> családjával [együtt]; a bolttal [szemben].

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

1. valakinek, valaminek elülső része felőli helyen. a ház előtt áll; ▸ a szeme biz: az orra előtt ▸ szem előtt van ▸ szem előtt tart valakit, valamit | valaminek a külső oldala felőli helyen. az ajtó előtt vár. | valaminek a használatra alkalmas oldala mellett. a tükör előtt áll.

2. valaki jelenlétében. a bíróság előtt felel valamiért; ▸ valakinek a színe előtt

3. sor- v. értékrendben valakit, valamit megelőzve.

4. számára. hallgatói előtt nem világos az álláspontja.

5. valakit, valamit időbelileg megelőzve. éjfél előtt; ▸ idő előtt | ▸ valami előtt áll valaki, valami vizsgák előtt áll.

6. vmely időtartammal korábban. tíz év előtt ( helyesen: tíz évvel ezelőtt).

7. <vonzatként:> valakivel szemben. megalázkodik valaki előtt.

[←elő¹ ]